Eszes Tamás (1964-2011) emlékére

2011. november 3-án otthonában holtan találták Eszes Tamást, aki a Véderő parancsnoka volt. A férfi megtalálása napján délután 5 órától kempóedzést tartott volna a faluban, ám nem érkezett meg a helyszínre, elkezdték keresni, és így találtak rá a holttestére.

November 8-án az igazságügyi orvos szakértői vizsgálata idegenkezűséget állapított meg - írta meg a Blikk belügyi forrásból értesülve. A rendőrség nem cáfolta az információt. A Heves Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője, Soltész Bálint százados kérdésükre elmondta: amíg a szakértői vizsgálat jegyzőkönyvét nem kapják meg, addig hivatalosan nem mondanak semmit. A rendőrség akkor még a hétre ígérte a részletes tájékoztatást az ügyről, így arról is, hogy a vizsgálat milyen irányban folytatódik tovább.

Szakértők akkori véleménye szerint ismeretlen tettes(ek) ellen emberölés miatt nyomozhatnak majd.

 Ennek ellenére a nyomozást azzal zárták le, hogy Eszes öngyilkosságot követett el a gyöngyöspatai otthonában. Megelőzőleg a településen nagy volt a feszültség a cigányok és a magyar lakosság között. 

A helyzet javítása érdekében már március óta kéthetente rendszeresen járőrözést tartottak a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület tagjai, valamint demonstrációra is sor került.

Az április 22. és 24. közötti napokra a Véderő meghirdetett a település határába egy katonai és önvédelmi alapismereteket oktató tábort, ám a rendezvény megnyitását a rendőrség megakadályozta.

 Május 13-án Pintér Sándor belügyminiszter és Tsakopoulos Kounalakis amerikai nagykövet is megjelent Gyöngyöspatán, és bejelentették, hogy az Egyesült Államok rendvédelmi oktatótiszteket küld Magyarországra, hogy átadják a magyar rendőri erőknek a multikulturális környezetben szerzett tapasztalataikat.

Ki volt Eszes Tamás? Szeszák Gyula írása választ ad arra, hogyan jutott idáig egy olyan ember, aki a hazájáért és a nemzetéért élt.

Saját szavaival emlékezzünk rá, a rendszer áldozatára (tegyük hozzá, hogy az elmúlt évek szomorú tanulsága szerint ennek a rendszernek a Jobbik ugyanúgy integráns része, mint Pintér legveszettebb martalócai):

"Én ebben az országban élek, teszem le az asztalra azt, amit magamtól tudok, teszem le az asztalra azt, sokak által megvetve, amit a magyarságom, a hovatartozásom diktál. Náci, fasiszta, fajgyűlölő és még sorolhatnám, hogy milyen jelzőkkel illetnek azért, mert nem tagadom meg azt, amit a szüleimtől kaptam, a nemzeti öntudatomat és azt, hogy magyar vagyok! Ennek tudatában cselekszem, ennek tudatában építem a Véderőt, amely mint azt tudjátok, nem politikai síkon fut, nem párt, vagy annak katonája, hanem egy azon szervezetek közül, akik a haza védelmére készítik fel tagjaikat, meghiúsított hadseregünk hiányában. Sajnálatos módon nincs az országnak katonája. Nincs, mert azt a pár ezer főt, akiknek a fele kiszolgáló személyzet és tiszthelyettes, vagy tiszt, valamint annak is a fele valahol a külföldi hatalmak érdekeit, idegen országokban szolgálják, az nem nevezhető hadseregnek. Ügyesen leépítették, hogy ne lehessen fegyveres ellenállás vagy fegyver az országban. Kell a földünk, kell a vizünk és kell a népünk szolgának. Na köszönöm szépen, de ebből én nem kérek! Trianont nem feledhetjük, őseink dicső tetteire méltóképpen kell emlékeznünk. Nemzetünk nagyjait példaként kell felhoznunk gyermekeinknek és tanításainkban."

S még egy gondolat. A rendszer mindenkit el akar távolítani, aki a nemzeti értékeinkért küzd. Jó példa erre Budaházy György és Györkös István ügye a magyar jogrendszerben, ami igen csak hézagos a valós állapotok megítélése szempontjából.