A parancs törvénye

Békási Imre: 2017, november 16,

Ki tudja,vajon hol éltél?
Hol nemzett meg téged az apád?
Mely föld porából lettél,s teremtődtél?
Hol mondtad elsőnek,édesanyám?

Hol etted,földednek legjavát?
Szeretted,a jó anyád..
Szeretted a saját hazád..
Szeretett a saját hazád!

De egyszer te is felcseperedtél,
a nagy bőr csizmába belenőttél..
Bűszke harcos apád után,
népedért fegyvert fogtál.

Számodra idegen nemzet,
idegen földjére léptél.
S bánatodat,magadban tartva,
másokat halomra öltél.

Bár te otthon,a családi lócán,
apád mellett pipázgatnál.
De földieid parancsára,
a reszkető földet,ember vérrel
be szennyezted.

Aztán egyszer,csak úgy a semmiből,
jőtt a vészjósló acélgolyó.
S törte széjjel,ezerfelé.
kinjaid közt,szíved pirosló erejét.

Egy másik nemzet,földjében porlatsz,
Az angyalok,lelkedet már haza repítették.
Édesanyád,szívét nagyon meg gyötörték.
Ma már csak a kakukk hangja,emlékeztet,
egykori mivoltodra.

Egykori vitézséged,a föld már megette.
Kincskeresők,már rég kivették a kincseket,
hevenyészett nyughelyedből.Vagy te már a földnek,
nem létező bölcsessége,mennyei mannáknak,
örökös szeretője.

Nem sír már,ki téged útra engedett,
nincs már édesanyád,ki orcádat betakarja.
Betakart már téged a múlt,a felejtés,
örékké tartó örökös paplannal.

Szarvas Valéria