Hogyan cigányosodott el Miskolc
Az 1970-ben a városi vezetés 1,3 %-ra teszi arányukat, ez az akkori 170 ezres népességből 2200-at jelent. A diósgyőri tatárdombi, erdőaljai telepen, a sajóparti Csorba telepen éltek leginkább..
Ezeknek a telepeknek a kialakulása is bizonytalan, az valószínű, hogy többször költöztették őket. Volt közöttük három oláh cigány család összesen mintegy száz családról beszélhettünk még akkoriban.
1974. novemberében mosta el a telepet az árvíz.
Felépítik a Vörösmarty lakónegyedet ahol néhány cigány család az új lakótelepen kap lakást, többségükben a Békeszállóra kerülnek.
A Békeszálló hagyományos munkáskolónia formájában épült a 40-es évek végén a Győri kapuban. felvonulási épületeknek, átmeneti munkásszállásnak szánták eredetileg, melyek az akkor kezdődő nagy építkezéseket szolgálták ki. Később betelepült munkások éltek családostól a szoba-konyha-kamra-előkertes sorházakban, kétszer hat lakás volt egy épületben. Ahogy az LKM, a Digép dolgozói jobb lakásokhoz jutottak, a felszabadult helyekre a lebontott lakóhelyű cigány családokat költöztették.
Ezután a nem cigány családok közül csak a szegényebbek maradtak, és a 80-as évek végére a Békeszálló a Szondi mellett a város nevezetes újtelepítésű cigány telepévé vált.
A tatárdombi, erdőaljai telep lakóit fokozatosan költöztették ki, több évtizedig húzódott el a telep felszámolása. Az ottaniak többnyire maradtak Diósgyőrön, először a főutca régi házaiba kerültek, majd később, a 80-as évek végétől a Számozott utcák munkáskolóniájába és a Pereces bányásztelepére.
A Csorba telep árvíz sújtotta családjait kisebb csoportokban szétszórtan telepítették őket a közeli Szondi, József Attila telepre, a központi belváros hátsó udvaraiba és nagyobb lakásaiba, a Búza téri piac melletti utcák leromlott házaiban komfort nélküli lakásokba.
Megoldásként ekkor jönnek számba az elhagyott katonai épületek, egyik egy egészen távoli, kieső helyen, a Sajóhoz közel fekvő repülőtéri laktanya, ahol egészen a 2000-es évek közepéig éltek családok, a másik egy közelebbi sajátos hely, melyet csak az Álmos-udvarként emlegetnek.
Az Álmos utca a Szentpéteri kapu környéki volt lovassági laktanyába 15 csorba telepi cigány családot költöztettek, amit később csak cigány családoknak utaltak, így alakult ki a városi jelképként szolgáló cigány elkülönülés.
A 70-es/80-as évek a cigányság számának növekedését hozzák.
1987-es években az arányuk a lakosság 5 százaléka körül mozog, ami 10-12 ezer embert jelent. Az 1977-1982 közötti időszakban volt jelentős a megye falvaiból a családos betelepülés.
A többgyerekesek lakáshoz juttatásának rendszerében, mely a 80-as évekig tartott, sok miskolci cigány család is eljutott az Avas lakótelepre.
Ebben az időben jelennek meg az üzemi munkához kapcsolódva nagyobb számban a hejőcsabai mésztelepi kolónián és a tapolcai kőbánya kolóniáján.
Az évtized közepére erős cigányellenes hangulat alakul ki a városban.
A cigányok létszáma nagymértékben megemelkedni látszott. A Belvárosba és a Széchenyi főutcára költöztetettek szúrtak szemet. A városi tanácsi és politikai vezetés a közhangulat lecsillapítására azt tervezte, hogy látványosan kiköltöztetik a cigányokat a főutcáról, amivel két célt is elérnek, lecsillapítják az indulatokat, valamint felszabadítják az újból kívánatossá vált központi régi polgári lakásokat.
Újból a Sajó partjára akarták őket költöztetni, mint 1939-ben, és ahonnan 1974-ben elmosta őket az árvíz.
Kis alapterületű, komfort nélküli lakásokat terveztek, négyet egy épületben, vízcsap az utcán, vagy a ház előtt, még nem volt eldöntve.
A meglepő erejű ellenállás, melyet a szerveződő helyi cigányság és fővárosi értelmiségiek - általuk a már szabadon beszélő országos média mutattak, 1989-ben megakadályozta a terv megvalósítását.
A városi tanácsnak ekkor még volt egy 25 darabos cs-lakás kerete. Ezekből a Martin-telep szélén, a Mura utcában akartak csendben egy kisebb telepet felépíteni. A helyi lakók tiltakozása miatt kiegyeztek 12 ház felépítésében, a keret maradékával nem tudom, mi történt.
A 80-as évek végével a miskolci ipar és bányászat megrendült, majd tönkrement. A városvezetés új üzemek idehívásával, a tágan vett szolgáltatás-ipar fejlesztésével igyekszik pótolni.
A város lakossága 15 százalékkal csökkent két évtized alatt 1985-höz képest.
Az elköltözés kétirányú, a szegényebbek próbálkoznak a környező falvakban olcsóbb megélhetéssel, és a jól képzettek, mozgékonyak teremtenek fővárosi, dunántúli új egzisztenciát.
A helyi cigányság munkanélkülivé vált, alkalmi munka, feketemunka, alkalmi kereskedés, piacozás, fémgyűjtés, feketekereskedelem ad bizonytalan megélhetést. Vállalkozásból, építkezésekből, fém-felvásárlásból, uzsorázásból csak nagyon kevesen tudnak meggazdagodni.
A magasabb bérű, drágább fenntartás lakásokban hatalmas hátralékok halmozódtak fel, gyakori a lakásvesztés. Közüzemi hátralék miatt kilakoltatás még az olcsóbb lakásoknál is előfordul.
A város vezetése 1991-ben határozatot hozott "a szociális követelményeknek meg nem felelő lakóterületek felszámolásához szükséges program elkészítésének és ütemezett végrehajtásának szükségességéről.
Először a Belvárosból költöztették ki a cigányokat cserelakással, hátralék esetén kilakoltatással, méltányosságból szükséglakással. Ezután fontosságban a Pereces, a Szondi/József Attila telep és a Békeszálló következik.
A munkáskolóniák közül felszámolták a hejőcsabai Mésztelep sorházait, egy épület maradt öt lakással, és megszűntek az északkelet-avasi Muszkás-oldalon volt leromlott kolónia-házak is. A diósgyőri főutcáról is elköltöztették már, és egymás után számolják fel másutt is az esetlegesen alakuló sűrűsödéseket, nagyobb közös udvaros egységeket, mint amilyen volt Hejőcsabán a Csabavezér út 55, vagy a kimondottan jó környéken levő Görgey úti kapualj.
A gyakorlat azt mutatja, hogy a lebontott lakású vagy kiköltöztetett családok ugyanazokban a lepusztult, városrészekben, utcákban kapnak önkormányzati lakóhelyet. Erősen növekszik a Számozott utcákba költözők aránya, költöznek az ipari műemléki vasgyári telepre, a tapolcai kőbányai kolóniára, a Tetemvár alján levő Petőfi tér 1-be, a Búza térről nyíló Szendrey utcába, a vasúti pálya és a Szinva találkozásban levő Lenke, Gizella és Sarolta utcai elhanyagolt közös udvaros házaiba, ahol a vízpart gyakran szemétlerakó is egyben.
Az Avason is vannak önkormányzati lakások, sűrűsödnek a II. ütemnek nevezett terület egyes lépcsőházaiban, de van 10 emeletes leromlott külsejű ház a III. ütemben is. Kapnak kiutalást az Álmos-udvarra, és a közelében levő 20 emeletes toronyház bizonyos emeleteire is.
A miskolci ingatlankezelő (MIK) csak az önkormányzati tulajdonú lakásokkal, és az önkormányzattal szerződésben álló bérlőkkel foglalkozik, nem tudja, hogy egy-egy kritikus területen valójában hányan élnek önkormányzati és magántulajdonban.ellátatlan környezetű, nagyon leromlott és nagyon olcsó magántulajdonú területeken.
Egyre nő a cigányok lakta házak száma.
Ilyenek az Avas oldalán a Danyi völgy a Tótsorral, mellette a Muszkás oldal, Ruzsini oldal, Ilyen a Bábonyibérc Újsora, eredeti céljuktól eltérően használt, vagyis lakott borospincékkel, borházakkal, hasonlóan a Tetemvár három pincesora. A magántulajdonú menedékek közé tartozik az eltérő jellegű Vikend telep is a Sajó partján.
Az utóbbi években újabb megoldási lehetőség bontakozott ki a város cigányai előtt, újabb állomás a lakások, szegénynegyedek közötti körtáncban, a Lyukó.
A 90-es években jelentek meg a cigányok. Régi parasztházakat, fűthető nyaralókat vettek, vagy telket, és itt olcsón építkeztek rá. Ahogy növekedett a számuk, úgy csökkent az ingatlanok értéke. Zűrös családok beköltözésével megjelentek a betörések, kerti lopások is. A házak elhanyagoltak, romosak. A területről senkinek sincs pontos ismerete, az bizonyos, hogy 4000 körüli az illegálisan ott lakó cigányok száma bejelentés nélkül.
Ha a bejelentés nélküliek számát a bejelentettek egynegyedére tesszük, és a felnőttekhez még hozzáteszünk egyharmadnyi gyereket, azaz kiskorút, akkor megkapjuk azt a 4000-es számot, amit a hatóságok emlegetnek.
A város nem tud mit kezdeti a Lyukóval, az ott élő több ezer emberrel. Folytonos bűnözés színhelye. Hajléktalanok, szlovák, ukrán, román bűnözők bujkálnak a bokrai között. Eltolni is próbálta magától, hiszen nem csak miskolciak vannak itt, jönnek a megye más falvaiból is. Lyukó egy hatalmas cigány telep lett!
Az Integrált Városfejlesztési Stratégia Antiszegregációs Tervében ott tartottak, hogy 2010-re ki kellett dolgozni a programot a lakhatási körülmények javítására.
A Lyukó példájánál keresve sem lehetne jobb eszközt találni arra, hogy a város felelőseit, vezetőit, gondolkodó embereit szembenézésre kényszerítse a valósággal. A valóságot ők, vagy elődeik már évtizedek óta lesütött szemmel kerülgetik.
Ha összegezni akarnánk az olvasottakat és figyelembe vesszük a mostanában zajló telep felszámolásokat akkor semmi másról nem beszélhetünk, mint gettó áthelyezésekről. Miskolcon jelenleg 15 cigány telep van és a telepfelszámolásával a cigányság szétszórásával ennek a száma csak növekedni fog.