Szálasi Miskolcon

Szálasi Ferenc 1935-ben alapította első pártját Nemzeti Akarat Pártja néven. 

A pártnak 1936 nyarán már bizonyosan volt miskolci szervezete. A pártot azonban 1937-ben betiltották. Ekkor Magyar Nemzeti Szocialista Párt, majd az 1938. évi ismételt betiltása után Nemzeti Szocialista Magyar Párt Hungarista Mozgalom néven folytatta működését, majd az újabb betiltás után, 1939. március 15-én Nyilaskeresztes Párt néven alakult újjá. A nyilaskeresztes pártra kezdettől fogva odafigyeltek a szociáldemokraták is, egyesek be is épültek közéjük, Rónai Sándor miskolci szociáldemokrata vezér unokaöccse,

 Rónai János 1939-ben lett párttag azzal a céllal, hogy a nyilasokról informálja elvtársait.

Az 1939. évi országgyűlési választáson csak a Magyar Élet Pártja és a Szociáldemokrata Párt tudott minden körzetben jelöltet indítani, ekkor tehát a Nyilaskeresztes Párt még nem volt Miskolcon jelentős politikai erő, a választást megelőzően a nyilasok szervezkedtek a diósgyőri gyárban. 1940-ben ugyanakkor már némi erősödés volt megfigyelhető. Egy politikai összefoglaló szerint Miskolcon a Magyar Élet Pártja és a Szociáldemokrata Párt mellett a Nyilaskeresztes Párt fejtett ki mozgalmi tevékenységet, a többi párt (pl. az FKGP) csak kereteiben állt fenn.Két nemzetiszocialista párt létezett, a nyilaskeresztesek mellett működött a Salló János-féle Nemzeti Front, amelynek tagjai pártjuk 1940-es megszűnése után a Szálasi-féle párthoz csatlakoztak. A nyilaskeresztes pártban pedig Miskolcon két frakció létezett.

Az előbb [1940. október végi megszűnéséig] magát Pálffy, Baky, Matolcsy, majd később vitéz Ruszkay vezetése alatt állónak valló miskolci pártcsoport megszűnt, s bejelentette csatlakozását a Szálasi Ferenc-féle nyilaskeresztes" szervezethez.

A Szálasi-féle nyilaskeresztes pártnak 1941. január 1- től Dr. Terray István miskolci ügyvéd volt a városvezetője azonban nem hagyományos szerepet vitt a párt miskolci szervezete élén, nem foglalkozott tagtoborzással és beszédeket sem tartott. A zsidó-ellenes törvényeket és rendelkezések ellen való kifakadását embertelennek, barbároknak tartotta. Terray, miután felismerte, hogy a szélsőségekkel szemben tehetetlen, lemondott tisztségéről és a pártból is kilépett. 1943-ban Szálasi a vasgyárban tett látogatást.

Magyarország 1944. március 19-i német megszállás megelőzően nem sokkal járt városunkban Szálasi Ferenc országos pártvezető.

 1944. március 19-én a német csapatok 23 óra körül érkeztek a városba, a Gestapoval megerősítve. Lefoglalták az iskolákat és zárt, csak engedéllyel megközelíthető körzeteket alakítottak ki. Számos baloldalit tartóztattak le köztük Rónai Sándort majd sor került a pártok betiltására. Március 28-án a szociáldemokrata párt, júniusban a szakszervezetek, a Független Kisgazda Párt és a Magyar Paraszt Szövetség betiltása történt meg, majd 1944. augusztus 24-én sor került a kormánypárti, illetve szélsőjobboldali pártok betiltására is.

A belügyminiszter feloszlatta a Magyar Élet Pártja, a Magyar Megújulás Pártja, a Nyilaskeresztes Párt és a Magyar Nemzeti Szocialista Párt.

Miskolcon a nyilasok 1944. október 16-án reggel vették át a hatalmat.

 A középületekre nemzeti színű és hungarista zászlókat tűztek ki , és az irodahelyiségben Szálasi Ferenc arcképét helyezték el. 1944. október 25-i rendelkezése a Horthy Miklós teret Szálasi Ferenc térré nevezte át.

Később változás állt be a főispáni tisztségben, az új főispán Dr. Pünkösti Mihály, Szálasi régi harcostársa lett.

Beiktatásakor Pünkösti beszédében közölte:

"Nem a zsidókérdést, hanem a magyar kérdést kell megoldani. Az eddig hozott zsidótörvény csak a zsidóknak biztosította jogaikat, de végeredményben nem a kívánt eredményeket hozta meg."

A nyilaskeresztes párt

A hatalomátvétel után változás állt be a Nyilaskeresztes Párt Hungarista Mozgalom miskolci szervezete életében. A párt első felhívása október 24-én jelent meg az újságban, amelyben felszólították a "Hungarista testvéreket", hogy jelentkezzenek a Rákóczi utca 1. sz. alatti párthelyiségben szolgálattételre. Mint egyedüli párt külön rovatot kapott az egyetlen miskolci napilapban, a "Magyar Jövő"-ben.

 A rovat először október 26-án jelent meg, ebben titokzatos módon felszólították a férfi párttagokat, hogy "saját érdekükben" jelentkezzenek a párt szervezési osztályán, a női tagok pedig szociális szolgálat céljából a női csoport vezetőjénél. Felhívásukban külön kitértek az erdélyi menekültekre, s felhívták tagjaikat, hogy akik 1-3 éjszakáig szállást tudnak biztosítani a menekültek részére, jelentkezzenek a párt szociális vezetőjénél. Október-novemberben csendőrök és nyilas pártszolgálatosok a Lyukó-völgyben bujkáló baloldali érzelműek és munkaszolgálatosok felkutatásában vettek részt.

október 31-től már csak "azon testvérek viselhetnek karszalagot és teljesíthetnek pártszolgálatot, vagy járhatnak el ügyekben, akiknek karszalagja a városvezető vagy helyettesének körbélyegzőjével van ellátva." Utóbb a nyilasok már nem csak maguk közé toboroztak embereket. A Hungarista Mozgalom Borsod megyei Munkarend Vezetője október 31-én felhívással fordult a lakossághoz, amelyben minden 17 és 50 év közötti férfit felszólított, hogy csatlakozzon a magyar SS-csapathoz.

A politikai ellenfelek eltávolítása

1944. október 15-én szerte az országban, így Miskolcon is, tömeges letartóztatásokra került sor. A letartóztatások mértékét mutatja, hogy az alispán azok végrehajtására október 20-án a VII. csendőrkerület nyomozó alosztály-parancsnokságától 20 fő karhatalom kirendelését kérte a miskolci "baloldali pártállásukról ismert egyének őrizetbe vételéhez.

Zsidó üzletek, zsidó vagyon kiárusítása

A városbíróság döntése alapján október 26-án reggel kezdődött meg az egykori zsidó tulajdonban lévő zárolt üzletek kiárusítása, elsősorban a ruha- és textilboltoké. Rendelkezésük szerint a hadbavonultak hozzátartozói, a hadiözvegyek és a hadirokkantak igazolás esetén a legkisebb sorszámokat kapták. Jegykérésnél lelkiismeretesen felülvizsgálták az igénylő családi és személyi szükségletét. Biztosítani kívánták ugyanis, hogy a felszabadult árukból a rászorultak igazságosan és arányosan részesüljenek. A ruhaneműket a sokgyermekes családoknak, a bomba károsultaknak és a menekülteknek kellett kiosztani. A bomba károsultak és menekültek térítés nélkül, a sokgyermekes családok a megállapított áron vagyis a megállapított érték 5%-ért kapták meg.

A hatalomátvétel után a nyilasok miskolci Hűség Házában, a Rákóczi utca 1. sz. alatti székházban működött.

1944. november 5-én rendelték el Miskolc kiürítését, a tényleges kiürítés pedig november 9-én kezdődött meg. Bár mindenki számára egyértelmű volt, hogy a szovjetek feltartóztathatatlanul közelednek és közeli a nyilas hatalom bukása, dr. Pünkösti Mihály főispán november 10-én kiáltvánnyal fordult a lakossághoz, amelyben a harc folytatására és a közrend megtartására szólított fel:

"nincs más parancs számotokra, mint dolgozni és harcolni! De ezt teljesíteni kell! Mert a Vezér parancsa, hogy 'Inkább hős egy pillanatig, mint rabszolga egy életen át!' Ez a hősi pillanat a győzelem egyetlen záloga. Elvárom minden magyar testvéremtől e szent szolgálat hűséges teljesítését és megkövetelem ennek alapjául a közrend és a fegyelem legszigorúbb fenntartását. A magukról megfeledkezők kegyelemre számot nem tarthatnak. Győzünk".

November 9-én közölte a katonai parancsokság, hogy a közhivataloknak is el kell hagyniuk Miskolcot. Erre jó okuk volt, november 10-én már közvetlenül a város környékén folytak a harcok. Nem csupán a tüzérségi tüzet lehetett látni Miskolcról, a város belterületét is több találat érte. A kiürítési parancsot ez alapján dr. Pünkösti Mihály november 10-én adta ki.

Dr. Demes Béla az utolsó iratot adataink alapján november 13-án írta alá a polgármesteri hivatalban, azonban más adatok szerint csak később, november 17-én éjszaka menekült el a városból. Ekkor távozott a csendőrség, a rendőrség a megye- és a városháza, valamint a nyilaskeresztes párt. Az alispáni és a polgármesteri hivatalban egyaránt az utolsó iratot november 16-án iktatták. A menekültek Putnokra mentek, Miskolcot pedig a tábori csendőrség és a német katonai parancsnokság vette át. Ezek "oltalma alatt lassan visszaszivárgott nappalra a közigazgatás, de éjjel nem mertek Miskolcon aludni. Éjjel az orosz ágyuk voltak az urak a városban.