A Szovjetunióba elhurcoltak emlék napja

Az Országgyűlés 2012. május 21-én úgy határozott, hogy november 25. legyen a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja.  

1953-ban ezen a napon 1500 politikai elítélt érkezhetett haza a Szovjetunióból. 

1944 őszétől mintegy 800 ezer magyar hadifogolyként vagy internáltként a Szovjetunióba hurcoltak többéves kényszermunkára, illetve akit a második világháború után 5-25 évre száműztek a Gulág rabtelepeire a "magyar hatóságok hathatós közreműködésével, koholt vádak alapján".  28 hónapos kényszermunka után térhettek csak haza, ha sikerült túlélniük a megpróbáltatásokat az embertelen körülmények között. 

A Gulág létrehozása, ártatlan emberek millióinak munkatáborokba kényszerítése a 20. század egyik legsúlyosabb tragédiája. Amikor 1917. november 7-én a bolsevikok hatalomra jutottak Oroszországban, igyekeztek ellenőrzés alatt tartani mindazokat, akiket származásuk, politikai meggyőződésük, vallásos hitük, az átlagosnál jobb anyagi helyzetük, képzettségük miatt vagy más oknál fogva "a nép ellenségének" minősítettek.

 Ennek legfontosabb elemei az "elszigetelés" és a kényszermunka voltak.

Egy 1949-es szovjet összesítés a magyar foglyok számát 534 539-ben adta meg. Harmaduk volt civil, de ebben nincsenek benne azok, akik még a gyűjtő- és tranzittáborokban, valamint a kiszállítás közben meghaltak és a Don mentén 1943 januárjában fogságba esett és meghalt több tízezer magyar katona sem, a foglyok száma így 600-700 ezer lehetett. Más becslések szerint számuk elérhette akár a 900 ezret is. A kivégzettek, az éhezésben, betegségekben elhalálozottak száma becslések szerint mintegy 200 ezerre tehető.

 A kényszermunkások között különösen tragikus sors jutott a politikai elítélteknek, az ő helyzetük 1949-től vált különösen súlyossá, ekkor hozták létre ugyanis a Gulágon belül a politikai elítéltek koncentrációs táborait. 

A raboskodó mintegy 85 ezer magyar elítéltből csak 5-6 ezer élte meg a szabadulást, ők zömmel 1953-ban kerültek haza, de a szovjet rehabilitációig itthon is politikai ellenségként kezelték őket.

A legtöbb túlélő 1949-re térhetett haza, több ezren már nem is Magyarország területére, mivel otthonuk a szomszédos országok valamelyikéhez került.

Sok gyerek született a Gulag táboraiban. Egy- vagy kétéves korukig az anyjukkal maradhattak, ám ezután kíméletlenül elválasztották őket az asszonyoktól. Az alultápláltság, a hideg és a betegségek megtették hatásukat, a gyerekek 90 százaléka meghalt hároméves kora előtt, a többiek pedig, akik valamilyen csoda folytán túlélték a rettenetes körülményeket, egész életükre testi-lelki roncsokká változtak.

Sztálin zsarnoki hatalma alatt, több millió férfi, nő, és gyerek halt meg.